Ezt a regényemet ÉDESANYÁM emlékének megőrzésére építettem!

ÉDESANYÁM "elmenetele" olyan fájdalommal hatott rám, hogy szinte nem csak szívemet-lelkemet feszegette, hanem az ebből fakadó belső égés elvette azt a táplálékomat, amely erőt, lendületet adhatott volna kezeimnek, alkotó kedvemnek....Elanyátlanodásom a folytonos keresés, menekülés iramát adta belém, testembe a gyász verejtékező sokkolása tapadt........ lelki szemeim mindig a távolba, a titokzatos felhők mögé emelkedtek.....mára szorításom enyhült, csendes alázat hangján vissszataláltam dolgos kedvemhez, miközben hiszem: olykor a homályokban botorkáló "kutakodásaim" meg nem szűnnek...de a pompázó ISTENI TAVASZT, A TEREMTETT CSODÁKAT élveznünk kell, lehetőségeinket meg kell találnunk, a hosszabb vagy rövidebb bukásainkból kell tudnunk felállni, vágyainkba józanító látásokat keverjünk,hogy soha ne legyünk rabszolgái lefogó érzéseknek, holt terheknek..........